A község és az iskola története



napló otthonról napló iskolából

A mosonszolnoki Általános Iskola története

Az iskola története a kezdetekben összekapcsolódott a hitélettel. A mindenkori pap kötelességei közé tartozott a település gyermekeinek oktatása.

Az első írásos emlék, amely az iskolával külön foglalkozik, 1659-ből való. Eszerint a falu, a templom, s így az iskola is, lutheránus kézen volt. Az 1679-es Visita Canonica (látogatási jegyzőkönyv) szerint egy 33 éves Hamerer Lőrinc nevű katolikus férfi a falu tanítója.

A XVIII. században már beszámolnak a jegyzőkönyvek az iskolaépületről is: Valószínűleg nádtetős és a kocsmával volt összeépítve. Megtudhatjuk, hogy az iskolamester egyben a falu jegyzője is, egészen 1885-ig. Feladatai közé tartozik a harangozás is. Az iskola 1 tanteremből áll, amelyben 3 korosztály tanul.

A XIX. században Zwikl Márton magiszternek már volt 2 segédtanítója is. Az iskola épületét megnagyobbították, 2 tágas tanteremben tanított 3 tanító.
1858-ban azonban az épület leégett. Még abban az évben felépült a mai helyén az új, emeletes iskola, égetett téglából, 4 tanteremmel, kántortanítói lakással, majd megszervezték a harmadik tanítói állást is.
Az 1885-ös községi törvény elkülönítette egymástól a kántori és a jegyzői állást. Az első függetlenített kántortanító Göttl György volt.

1901-ben létesült a negyedik tanítói állás. Az álláshelyeket sorszámozták. Az első számú állás mindenkor a fő kántortanítóé volt. Később vezető-tanító, majd 1949-től igazgató elnevezéssel működött ez a beosztás. 1907-ben került sor az ötödik tanítói állás megszervezésére, és az 5. osztály beindítására. Ezt az állást Dány Terézia töltötte be.
1908-ban Erényi Károly plébánosnak sikerült megakadályoznia az egyházi irányítású iskola államosítását.
1909 szeptemberétől az „Isteni Megváltó Leányai” szerzetesrend apácái az óvodáskorúak nevelése mellett az 5-6. leányosztály oktatását-nevelését is feladatul kapták. A leányosztály tantermének az óvoda épülete adott helyet. A szerzetes tanítónők alkalmazásával megoldódott a hatodik tanítói állás sorsa is. A tanítás nyelve a német volt, de egyes tantárgyakat – olvasás, írás, fogalmazás, beszédgyakorlat – magyarul is tanítottak.

Az I. világháború idején gyakori tanítási szünetek voltak, mert az iskolaépületbe katonákat és menekülteket szállásoltak be.

A két világháború közt rendelet született a tankötelezettség végrehajtásáról (1929. XXX. tc.). Az elemi népiskolának e szerint 2 tanfolyama volt:

Mivel Mosonszolnokon mezőgazdasággal foglalkoztak, itt gazdasági jellegű ismétlő iskolát működtettek. Az elméleti tárgyak oktatását a helyi iskolában végezték a mindennapos iskola csütörtöki szünnapján de. 8-12 és du. 1-4 óráig. A tanév az ismétlő iskolában általában szeptember 15-től május 20-ig tartott. Szakmai téren kertészkedéssel és facsemeték nevelésével foglakoztak.

Az 1938-39-es tanévtől az 1941-42-es tanévig egy teljesen magyar nyelvű osztály is működött az iskolában, amelyet „állami” tanítók tanítottak.

A II. világháború évei az iskola életében viszonylagos nyugalomban teltek. Az 1943-44-es tanév miniszteri rendelet értelmében április 1-jén befejeződött. A tantestület tagjai közül néhányan bevonultak katonának, illetve hadifogságba kerültek. Így az itthon maradottak látták el a feladatokat.

1946-ban az őslakosságot kitelepítették német nyelvterületre. Helyükre Magyarország különböző vidékeiről, valamint a Csallóközből telepítettek be új lakosokat. Ez az esemény gyökeresen megváltoztatta a község és természetesen az iskola életét is. Időközben az iskolaépület is nagyon megrongálódott. Bevezették és kötelezővé tették a 8 osztályos általános iskolai oktatást. Így az 1947-48-as tanévben megnyílt a 7. osztály is az iskolában. Az új lakosság körében nagy volt a fluktuáció, sokan a meglévő javak felélése után továbbálltak, távoztak a faluból. Labilis volt az iskola helyzete is, sok volt a hiányzás az el-és ideköltözések miatt.

1948 – az államosítás éve. Az iskola állami intézményként működött tovább. Nyulasi József igazgatóságának idejére esett ez a folyamat, mely az iskolaépület helyreállítását, a szertárak felszerelését, a tankötelezettség végrehajtását, valamint a szemléletformálást jelentette. Nagyon nehéz időszak volt ez! Például az 1951-52-es tanévben 260 tanuló közül csak 199 fejezte be eredményesen a tanévet. 61 bukás, illetve kimaradás volt; 23,4%! Sarkalatos kérdés volt a világnézeti nevelés: Tudatosítani kellett a tanulókban a materializmus előnyeit a vallásos szemlélettel szemben.

Az ’50-es években kétműszakos volt a tanítás, s 50 felett voltak az osztálylétszámok. Bővítésre szorult az iskolaépület is.

1982-re az 1858-ban épült iskola életveszélyessé vált. Két év alatt készült el a régi helyén az új iskolaépület. Azt a két évet a falu különböző intézményeiben kialakított „osztálytermekben” vészelte át tanár és tanuló. Az építkezéssel az iskola 8 tantermes lett. A széntüzelésű kályhákat felváltotta a központi fűtés és az épületben megjelent a vezetékes víz. A tartalmi változásokat a szaktantermek kialakítása jelentette. Nehézséget okozott, hogy nem volt tornaterem. Rossz idő esetén a Művelődési ház nagyterme szolgált a testnevelési órák megtartására. Mígnem egy földszinti helyiségben sikerült egy „tornaszobát” kialakítani az évek során.

1990-ben készült el egy aszfaltozott sportpálya az iskola udvarán, amely jó idő esetén helyet adott a testnevelési óráknak, sőt különböző sportversenyeknek is.

Egy miniszteri rendelet előírta, hogy a 7-8. osztályosok évenként, ősszel 5 munkanapot fizikai munka végzésével töltsenek. Ez a LHÁG helyi ágazatánál betakarítási munka végzését jelentette: burgonya-, paradicsom-, hagyma-, vagy kukoricaszedést. A ’80-as évekre ez megszűnt.

Az 5 napos tanítási hét az alsó tagozatban 1976-77-ben, a felsőben 1978-79-ben került bevezetésre. Először csak minden második szombat volt szabad. 1982 óta minden szombat az.

A napközi az 1972-73-as tanévben indult be 1-4. osztályosok számára. Jelenleg 2 csoporttal működik.

Az iskola úttörőcsapata 1946-ban alakult meg. A ’80-as évekig működött 1176. sz. Kossuth Lajos úttörőcsapat néven.

Az iskolai énekkar 1947-ben alakult. Azóta is rendszeresen szerepel különböző iskolai és községi rendezvényeken.

A néptánc oktatásának kezdetei az 1950-es évekre nyúlnak vissza. Folyamatosan működik a mindenkori iskolásokból verbuválódott tánccsoport. Néha kiegészülve az általános iskolát már befejezett, de a táncot kedvelő fiatalokkal.

A sportélet mindig élénk volt iskolai kereteken belül is. Számos sportversenyen vettek és vesznek részt volt és jelenlegi tanulóink. 1988 óta évenként ún. házi olimpiát szervezünk. Különböző sportjátékokban mérhetik össze ezen a napon tanulóink tudásukat. A résztvevőket díjazzuk.

Az 1960-as évektől működik iskolánkban fiú és lány tűzoltócsapat. Diáktűzoltóink rendszeresen eredményesen szerepelnek a területi, a megyei versenyeken. Volt, mikor országos szintre is eljutottak.

A hulladékgyűjtést is rendszeresen végzik tanulóink. Papírt és vasat gyűjtenek évente egyszer-kétszer.

Az iskolai könyvtár az évtizedek során jelentős változáson ment át. Jelenleg számítógépes nyilvántartással működik, és korszerű, minden olvasói igényt kielégítő helyiségben hozzáférhetők a könyvek és egyéb kiadványok pedagógusnak, tanulónak egyaránt. Egy beszédes adat a könyvállományról:1950-ben 123 kötet, 2000-ben 2233 kötet.

1998-ban került sor az iskolában felújítási munkálatokra a kor követelményeinek megfelelően. Azóta gázzal üzemel a központi fűtést, kicserélték a tetőt, a teljes esőcsatorna rendszert. Az épület belsejében a régi műpadlót gránitlapok váltották fel, a tantermekbe parketta került. Új, modern bútorzatot kaptak a tantermek és a tanári szoba is az évek során. A számítástechnikai oktatás számítógépparkját korszerűsítették. Bevezetésre került az internet.

2004-ben készült el a falu saját beruházásában a Sportcsarnok. Ezzel megszűnt az iskola régóta húzódó hiányossága, hogy nem volt tornaterme. Az intézmény többcélú, tanítási időben tornateremként funkcionál, azon kívül a község sport- és kulturális életét szolgálja.

2006-ban az iskola tetőzetén energiaforrás-centrumot építettek ki. A „fénykollektor” közvetlenül az elektromos hálózatra csatlakozik, energiatakarékos és környezetbarát módon működik. Az osztrák szakember segítségével, bemutató jelleggel készült rendszer megújuló energiaforrásként üzemel.


Rákóczy Erzsébet

Mosonszolnok története

Első ismert lakosai német telepesek voltak, akik a XII. vagy a XIII. században Thüringiából jöttek ide. A község első oklevélszerű említése 1399-ből való, és rajta Zolnok neve áll. Az idők során a Szolnok-Zanegg elnevezések valamely változatai szerepelnek a forrásokban. 1908-tól az elnevezés Mosonszolnok.

A falu címere egy pelikánt ábrázol, mely három gyermekét mellét tépdesve, saját vérével táplálja. A pelikán a Hanság ismert madara volt, s már a középkorban is az önmagát feláldozó szeretet szimbóluma. Az itt élők életében fontos szerepet játszó gabonatermelésre a címerben a búzakalászok utalnak.

Adatok, események a település történetéből, életéből

Az 1700-as jobbágyösszeírásban szinte kivétel nélkül csak német családneveket találunk. A szájhagyomány szerint 1707. december 19-e éjjelén Balogh Ádám kurucai rajtaütöttek az itt állomásozó császári csapatokon. Fosztogatva, rabolva, gyújtogatva végigvonultak a falun. A harcok során a templom is megsérült. Ez az esemény „Kuruzenrummel” - „kurucfelfordulás/kurucrumli” néven vált ismertté.

Az 1800-as években több természeti csapás is érte a községet:pestis, kolerajárvány, árvíz, tűzvészek. E csapások hatására a lakosság fogadalmat tett, hogy szombatonként délután 3 órától ájtatosságot tart és nem végez nehéz munkát. Később ezt a fogadalmat megváltoztatva, évente kétszer zarándoklatot tartottak Boldogasszonyba (Frauenkirchen). Ezt 1938-ig meg is tartották.

A XVII-XVIII. században a lőpor előállításához szükséges salétromot bányásztak és juhokat tenyésztettek a településen.

A XIX. század jelentős gazdasági fellendülést hoz a falu életébe. Megélénkül a szénakereskedelem. A szolnoki gazdák a brucki hídon át Bécsig szállítják portékájukat, ahol főként a fiákereseknek volt szükségük a takarmányra. Ekkor alakult ki a Fő utca házainak képe. A jellegzetes építkezési szokások következtében a házak úgy sorakoztak egymás mellett, mint a városban. Egészen városias formát adtak a községnek. Egyike volt a legszebb falvaknak.

1893-ben megnyílt a Pozsony-Szombathely vasútvonal és vele együtt megépült a település vasútállomása is.

1896-ban a millennium évében, a honfoglalás 1000. évfordulója tiszteletére kis tölgyfaligetet ültettek a lakók a közkút közelébe.

1898-ban, I. Ferenc József császár felesége, Erzsébet királyné halálának emlékére pedig a községi kovácsműhely közelében szomorúfűzfákat ültettek, együttérzésük kifejezéseként.

1907-ben az iskolában az addigi német helyett bevezették a magyar oktatási nyelvet.

1914-1918. Az I. világháborúban az adatok szerint 137-en vesztették életüket a hadköteles korúak közül.

1923. augusztus 24-én avatták fel a község főterén felállított hősi emlékművet a háború áldozatainak emlékére.

1924-ben nyitják meg a futball- és sportpályát.

1934-ben vonul nyugalomba Erényi (Ehrenreiter) Károly esperesplébános, aki 26 évig volt Mosonszolnok plébánosa. Nagy tekintéllyel és befolyással bírt a falu életének minden területén.

A II. világháború idején közel 800 férfit soroznak be, akik közül 225-en elesnek. A hősi emlékmű 1996-ban történő kiegészítésével az ő emlékük előtt tisztelgünk.

1945. február 22-én egy repülő bombát dobtak Mosonszolnokra. A 139-es számú házat telitalálat érte, 13-an lelték benne halálukat. / Itt jegyezzük meg: Érdekesség a falu történetében, hogy korábban nem voltak utcanevek, csak a házszámok alapján azonosították az ott lakókat. Pl.: Brasch Mátyás a 45. sz. házból. /

1945 augusztusában Mosonszolnok a Moson megyei németség kitelepítésének előkészítése céljából gyűjtőtábor („gettó”) lesz. Itt zsúfolódtak össze 12 településről – egy-egy házban 3-4 család -- így vészelve át a telet és az ínséget. 1946 áprilisában került sor a „bevagonírozásra”. 4 transzportban szállították el mindazokat, akik az 1941-es népszámláláskor német anyanyelvűnek vallották magukat. Mosonszolnok lakosságának 98%-a került kitelepítésre! Az a hármas egység, amely évszázadokon keresztül jellemezte a község lakóinak életét – a mindennapi munka, a vallásosság és a családi élet fontosságának hármas egysége - az 1946-os kitelepítéssel megtört, megszakadt. Az ez után következő változások szétzilálták az emberi élet e fontos kereteit, nem hagyván kapaszkodót az élet nehézségei, problémái közepette.

A kitelepített német lakosok helyére az ország különböző részeiről ideérkező telepesek a szó szoros értelmében „lelakták” a gazdák által itt hagyott javakat. A falu arculata teljesen megváltozott. Árnyéka lett háború előtti önmagának. Az ’50-es években lebontották a szélmalmot, a régi mozit, a községi kocsmát, a még meglevő pajtákat. A sajtüzemet raktárnak használták. Nem törődtek a régi épületek, létesítmények, értékek ápolásával, megőrzésével.

Két mezőgazdasági nagyüzem adott munkát a véglegesen ide települőknek: Az Újhelyi Imre Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, valamint a Lajta-Hansági Állami Tangazdaság II. kerületi egysége. Ezeket a nagyüzemeket a rendszerváltás után átszervezték. Jelenleg kevés munkaerőt foglalkoztatnak (Az Újhelyi Imre Mezőgazdasági Termelőszövetkezet azóta megszűnt - szerk.). A helyi gazdák a kárpótlás során visszakapott földjeiken gazdálkodnak. Jellemző termények a gabonafélék, a kukorica, a burgonya, a napraforgó, a cukorrépa, a vöröshagyma, a fokhagyma, a mák, valamint a zöldségfélék.

A lakosság túlnyomó többsége a községbe települt két ipari üzemben – BOS, SAPU – talál munkát. Az első üzem 1993-ban, a második 1995-ben kezdte meg a termelést zöldmezős beruházásból indulva. A német cégek az Opel, a BMW, a Mercedes… stb. autógyárak beszállítói. Járműalkatrészeket gyártanak. Nem csak a helybelieknek, hanem a környékbeli és távolabbi települések lakóinak is biztosítanak munkát. (A fent említett cégek nevei azóta tulajdonosváltás miatt megváltoztak - szerk.)

1990 és 1998 között megvalósult többek között az egészséges ivóvíz bevezetése, a szennyvízhálózat kiépítése. Kialakításra került a Polgármesteri Hivatal, az Egészségház, a rendőri iroda. Elkészült a község címere. Bevezették a kábeltévét. Megoldották a rendszeres hulladékszállítást. Jó kapcsolatot alakítottak ki, és találkozókat szerveztek a kitelepített németekkel, valamint a szlovákiai Feketenyék és Nemesócsa lakóival. (Ezen községekből települtek Mosonszolnokra 1947-ben magyar származású családok.) Átadták Mosonszolnok határában a magyar-osztrák gázvezetéket. Bevezették a faluba a gázt. Megalakult a polgárőrség. Kiépült a vezeték nélküli telefonhálózat. Fiókgyógyszertár nyílt. Útépítési munkálatok folytak. A falu fejlődésnek indult! Egy beszédes adat a népesség számának alakulásáról:

A BOS és SAPU üzemek megépítésük óta folyamatosan bővülnek. Újabb és újabb gyártósorokkal, szerelőcsarnokokkal és raktárépületekkel egészültek ki. A BOS gyár kezdeti 3700 négyzetméteres területe 10 év alatt 15 000 négyzetméteresre nőtt. A foglalkoztatottak száma ugyanezen idő alatt 92 főről 950 főre emelkedett. A két üzem által fizetett iparűzési adónak köszönhetően településünk egyre jobban szépül.

Az államalapítás 1000. évfordulójára (2001.) elkészült Mosonszolnok helytörténeti olvasókönyve „Egy község a Hanság peremén” címmel.

2002-ben kezdték el építeni Mosonszolnok térségében, a megyében elsőként, az országban harmadikként, az első szélkereket. Jelenleg már a bővítések folytán szélerőműparkról beszélhetünk.

2003 folyamán egyházi, önkormányzati, valamint helyi és külföldi hívek adományainak támogatásával került sor a templom és az Anna-kápolna felújítására.

2004 májusára készült el az 1037 négyzetméteres küzdőterű, korszerű, nemzetközi szabványoknak megfelelő, a mai kor igényeihez alkalmazkodó technikával felszerelt sportcsarnok.

2005 májusában a felújított Művelődési házban rendezték meg az Európai Unió Phare OBC „Kisprojekt Alap” támogatásával „Mosonszolnoki Energia Napok 2005” I. sz. Nemzetközi Konferenciáját.

Fontosabb épületek Mosonszolnokon

Római katolikus templom.

Épült a XII. században, román stílusban. A sorozatos átalakítások következtében barokk stílusúvá vált. 2003-ra fejeződött be a teljes felújítása. 2006-ra pedig a mellette lévő plébánia és környezete is megújult.

Anna-kápolna.

Anna napkor (július 26.) ünnepélyes istentisztelet színhelye. A kápolna előtti füves tér szolgál a községi búcsú színteréül. (Margit nap, július 20.)

„Villa” ún. kastély.

1904-ben Széll Kálmán, volt miniszterelnök építtette és rendeztette be Neumann Irén kisasszony részére, aki a barátnője volt. Mosonszolnok község az épületet 1906-ban megvásárolta, és gazdaképző iskolát működtetett benne 1949-ig. Az államosítások idején a Lajta-Hansági Állami Gazdaság kezelésébe került. Irodákat alakítottak ki benne. 1995 óta magánkézben van.

Napközi Otthonos Óvoda. Általános Iskola.

Az „Isteni Megváltó Leányai” szerzetesrend kedvesnővérei látták el mindkét intézményben a nevelő-oktató munkát. Az államosítások után (1948) mindkét intézmény községi-állami irányítás alá került Az óvoda 2006-ban ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. Épületét, konyháját felújították. Rendezvények tartására is alkalmas.

Művelődési ház.

Korszerű, felújított épület. Kulturális és egyéb rendezvények tartására szolgál. A nagyterem 400 személy befogadására alkalmas.

Egyéb látnivalók:
Szolgáltatások:

A faluban működik posta, rendszeres orvosi ellátás, jól felszerelt ABC áruház, több kisebb vegyesbolt, virágüzlet, cukrászda, két fodrászüzlet.
1992-ben tüzéptelep nyílt.
Üzemelnek itt vendéglők, kocsmák, amelyek lakodalmak megszervezésére is vállalkoznak. A „Hársfa” étterem állandó nyitva tartással várja a betérő vendégeket.

Egyesületek, civil szervezetek:


Rákóczy Erzsébet